Talán mindenki egyetért abban, hogy - Mi a drága, vagy Mi az olcsó?- az szubjektív fogalom. Attól függ, hogy Ki mit tart szem előtt, s az is fontos hogy miként viszonyul az adott szerszámhoz, illetve annak a használatához, tartásához, tárolásához. Vegyünk példának ecsetet, vagy festő hengert (teddyt). A nagyon olcsó pár száz forintos sárga nyelű ecset is lehet relatíve drága, ha mostohán bánunk vele. Az ecsetnek a szőre a lelke nem a nyele. Ha a jó Magyar szokás szerint járunk el, akkor az ecset jobb esetben kimosva kerül a vödörbe még vizesen. Ennek többnyire az a következménye, hogy az ecset szőre eldeformálódik, összeáll, vagy éppen szétáll. Ugyanez a helyzet a festő hengerekkel. Ha munka után kimossák, esetleg ki is pörgetik, rajta marad a nyélen jobb esetben. Ha mostoha sorsa van a szerszámnak, akkor hasonlóképp a vödörben végzi a következő használatig. De többnyire ugyanez a helyzet az egyéb szerszámokkal is, legyen az spakli,glettvas,sniccer,létra,stb,stb.. A szerszám pénzt keres a gazdájának, de ez nálunk még nem igazán tudatosult a gazdáik számára, tisztelet a kivételnek. A többség arról panaszkodik, hogy milyen drága a szerszám, ecset,spakli,létra,kalapács, bármi, ami a munkához kell. Nem kell nagy tudomány annak a felismeréséhez, ha vigyázunk a szerszámainkra, akkor hosszú ideig nem kell venni újakat,s így a még drágának is tűnő szerszám hosszú távon olcsóbb lesz mint az a szerszám amit fillérekért vettünk de sűrűn kell pótolni, mert minimális időt sem áldozunk azoknak a karbantartására, állagmegóvására.
Az alábbi képek talán segítenek érzékeltetni azt az ’apró’ különbséget, amiről a fenti sorok szólnak.
Jó példa ez a videó, a hazai építési kultúrára .
Látván a filmet ( nem teljesen értve, mármint az angoltudásom miatt, s nem a látvány értelmezése végett ) az volt az érzésem, hogy a hazai építőipar festő, és gipszkartonos szegmensében tevékenykedő vállalkozók olyan mintha még mindig a CMC-s glett, és a helyszínen készített gipszkarton lapok idejében élnének. Na persze nem az Ö hibájuk a mostani állapot. Ök is, és a MEGRENDELŐK is áldozatai ennek a fényévnyi különbségnek. Ott tartunk, mintha a Mogyoródi F1-es pályán állnánk a lovas kocsival, és csorgatnánk a nyálunk a pályán száguldozó csodák láttán. Persze csak a nyálcsorgatásig futja az erőnkből, hiába tolják kezünkbe a slusszkulcsot, készítik ki az overált. Nem, mi csak fanyalgunk. Hogy: - Nem jó a színe az overálnak,- Nincs távirányító a sluszkulcsba, meg hát ez lehet hogy jobb mint a lovaskocsi,( megtartva azt a véleményünket, hogy a lovaskocsit meg szoktuk, az biztosan jó. Igaz hogy csiga lassú, igaz hogy takarítani kell a LÓCITROMOT, de ezt már oly régóta csináljuk, hogy ettől nem is tudunk, s nem is akarunk megválni ) de hát ez bevált. Türelmesen elmagyarázzák, részletesen bemutatják, még egy próba körre is elvisznek. Meg tesznek mindent azért, hogy kicsit jobban érezzük magunkat. Bólogatunk, hogy hát tényleg jó, meg szép, és hát így könnyű, stb,. Na, eddig tart jobb esetben. Rosszabb esetben, arról kezdjük el meg győzni a minket kiszolgálót, hogy nem is olyan jó ez a dolog, drága, meg biztosan nem is olyan jó mint ahogy az látszik, és a mi lovaskocsink nem baj hogy rosszabb, de mi mégis azt választjuk. Hát szerintem, ez saját vélemény, ez esetben is hasonló a helyzet. Régen, nem is volt lehetőség az ilyen szerszámokat még meg sem nézni. Akkor azért nem használtuk! Most, hiába vehetjük a kezünkbe, NEM még ha a saját szemünkkel is látjuk akkor sem vagyunk hajlandóak a jól megszokott ’középkori’ módszereinktől megszabadulni. Remélem az oldalon található anyagok segítenek a ’lovaskocsi’ leváltásában.
AJÁNLOM AZ OLDALT
